Támadó és csatarepülőgépek
|
Támadó és csatarepülőgépek |
|
Ezeknek a gépeknek az elsődleges harci feladata a földi csapatok, infrastruktúra támadása, a földi csapatok támogatása. Már a II. világháborúban használták a vadászgépeket a földön harcoló egységek segítésére, de a a
 |
támadógépek fénykora a vietnámi háborúval érkezett
el. Az őserdőben, a nehéz látási viszonyok között az amerikai csapatokat
gyakran bekerítették a vietnámiak, akiket az A-1-esek
és A-6-osok a levegőből támadták meg napalmmal
és repeszbombákkal. Az A-10 feladatai kibővültek
a páncélozott járművek támadásával is. Természetesen a szovjet hadvezetés
is felismerte a támadógépek jelentőségét és |
kifejlesztették saját típusaikat. Először a változtatható
szárnyállású Szu-17/20/22-est, és ennek
utódját, a Szu-24-est, majd az A-10 szovjet
párját, a Szu-25-öst. A csatarepülőgépeknél
az egyik legfontosabb az igénytelenség és a bárhonnan való bevethetőség.
Az A-10 talán a legigénytelenebb csatarepülőgép, de |
 |
| mégiscsak viszonylag hosszú kifutópályára van szüksége. A brit Harriernek azonban csak egy ferde rámpára van szüksége, vagy még arra sem, ezért az Öböl-háborúban a leginkább előretolt típus volt. |  |
Természetesen kitűnően alkalmazható repülőgép-hordozókon, amelyek nem a focipálya méretű terekről híresek. A jövő útja elemzők szerint a hasonló gépeké. |
Van egy speciális csatarepülőgép is, az AC-130, amely tulajdonképpen egy felfegyverzett szállítógép. Ez órákig képes járőrözni a harci területen kívül és biztonságos távolságból pergőtüzet zúdítani az ellenség földi csapataira, akárcsak egy hajó a tengerről (angolul úgy is szokták nevezni, hogy gunship), vagy a |
|
|
