Szu-37 Terminátor
|
Szu-37 Terminátor |
|
A legutolsó Flanker-változat, Oroszország egyik legmodernebb vadászgépe. A programra a Szu-27 licencének Kínának való eladásából szereztek pénzt, hiszen az ország komoly gazdasági gondokkal küzd. Modelljét először 1991-ben mutatták be, az első prototípus 1996. április 2-án repült. A típus még most is fejlesztési stádiumban van.
Együléses, többfeladatú, minden időben használható, rendkívüli manőverezőképességű harcigép. Sárkányszerkezetéhez modern anyagokat, mint szénszálas kompozitokat és lítium-alumínium ötvözetet is felhasználtak. A pilótafülkét, a hajtóműveket és a törzs kritikus részeit mintegy 800 kg páncéllal erősítették meg, az üzemanyagtartályokat és az üzemanyagcsöveket pedig egy hálószerű habbal védték meg (a Szu-25-ösök afganisztáni tapasztalatai alapján). Ez a transzszonikus sebességű, kismagasságú földi célpontok elleni akciókban fontos. Természetesen fly-by-wire módon kormányozható. A manőverező képességét az elfordítható tolóerő-vektorú hajtóműveken kívül növelik az előszárnyai is, akárcsak közvetlen elődjének, a Szu-35-ösnek. Ezek +10- -70°-ig fordíthatók el. Erősebb AL-31FU hajtóművel és új, hatékonyabb radarral szerelték fel.
|
A legfontosabb újítás a hajtóművek tolóerővektorának elfordíthatósága. A fúvókák a kísérleti gépben még acélból készültek, a sorozatgyártáskor titánból tervezik készíteni, hiszen óriási hőt kell elviselniük. A hajtómű kétdimenziós vektorfordítóval van ellátva, a fúvókák függőleges irányban mozoghatnak, 15-15%-ig. Ám nemcsak együtt, de ellenkező irányba is fordulhatnak, tehát a hatás voltaképpen háromdimenziós. A rendszer irányítása teljesen integrált a fly-by-wire irányítórendszerbe, a pilótának nem kell semmilyen külön utasítást adni a vektorfordító rendszernek. A fúvókákat hidraulikus rendszer mozgatja. Egy vészautomatika bármilyen probléma esetén vízszintesbe állítja a fúvókákat. Noha ez a rendszer csak kétdimenziós, az amerikai F-22-esnek sincs jobb, csak az F-35-ösnek és a MiG-35-ösnek lesz valódi |
 |
háromdimenziós vektorfordító rendszere. De a Ljulka is fejleszti a 3D tolóerőfordító rendszerét, ami feltehetőleg a Szuhoj S-55 kísérleti gépben (a Szu-35 egyhajtóműves változata) fog bemutatkozni.
Elektronikája: A Szu-35-öshöz képest is fejlesztették. Orr-radarja az N-011M fázisvezérelt rácsantennás pulzus-doppler radar. Hátrafelé az N-012 radar figyel a farokfullánkból, amellyel szintén lehet hátrafelé lőni, mint a Szu-35-össel. Ráadásul egyszerre képes légi és földi célpontokat figyelni. A földfigyelő módban képes a földet feltérképezni a radarsugarak képének az élesítésével. Képes a mozgó földi célpontok keresésére/befogására és a terepkövetésre. Fejlett zavarórendszer van a szárnyvégeken lévő kb. 4 m hosszú hengerekbe építve, amely nagyban növeli a túlélőképességét. Lézeres távmérővel és célmegjelölővel is fel van szerelve, amely hátrafelé is működik. Hőképes képealkotórendszer 100-150 km-es hatótávolsággal.
Fegyverzete: 30 mm-es gépágyú jobboldalt a szárnytőben, légi és földi célpontok elleni fegyverek 12 (14) felfüggesztési ponton, mint a Szu-35-nek.
Hadrendbe állítása egyelőre kérdéses. Oroszország még nem rendelt belőle, aminek egyetlen oka a pénzhiány. Számos nyugati repülőnapon bemutatták, ahol a szakértők egyöntetűen elismerték kitűnő képességeit. Ennek ellenére sem tervezi egy nyugati ország sem a vásárlást, talán mert Oroszország bizonytalan gazdasági helyzete miatt nem látják biztosítva a támogatást, talán még a hidegháború hatása. Lehetséges, hogy az orosz mérnökök zsenialitásának ez a bizonyítéka is eltűnik a süllyesztőben annyi mással együtt.
 |
Műszaki adatok Gyártó:
Szuhoj Tervezőiroda |
Fotóalbum
Klikkelj a képekre,
hogy teljes méretben lásd! Figyelem, minden kép ugyanabban az ablakban nyílik!
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |