MiG-29 Fulcrum*

Elektronika és fegyverzet | Továbbfejlesztés | Műszaki adatok/háromnézeti rajz | Fotóalbum

Egyértelműen légifölény vadászgép, bár az újabb változatokat alkalmassá tették földi célpontok elleni precíziós fegyverek használatára is. A hidegháború terméke, az F-15 szovjet alternatívájának szánták, de külsőre nagyon hasonlít az F-18-asra is. A MiG-21, MiG-23, Szu-15, Szu-17 leváltására készült. A szocialista blokkban, sőt szélesebb körben is vásárolták, a NATO-n kívül gyakorlatilag minden jelentősebb légierőben megtalálható. Magyarország viszont csak a rendszerváltás után vett 28 darabot az orosz államadósság terhére. A gép NATO kódjele Fulcrum.
A gép prototípusa, a 9-01 1977. október 6-án repült először.

A MiG-29 szárnya hátranyilazott, amely négyszögletes uszonyokban végződik. Levegőbeömlő nyílásai rombuszalakúak és erősen nyilazottak. A hajtómű első-felső részén kopoltyúk vannak, hogy a hajtómű ne szívjon be semmi felverődő szemetet, amíg a kifutópályán gurul, ezért a levegőbeömlő nyílásokat lezárja és a hajtómű ezeken a zsalukon keresztül kapja a levegőt. Ezzel a megoldással az első volt a világon és nagyon hasznos gyengén felszerelt repülőtereken. Nagyméretű fúvókái vannak. Még földközelben is képes 1500 km/h-s, vagyis szuperszonikus sebességre. Törzse hosszú, kecses, az orra lefelé hajlik. Ebből magasan kiemelkedik a pilótafülke, amely buborékalakú és nincsen megosztva merevítőkkel, mint a korábbi MiG-ek. Így a pilótának kitűnő kilátása van a gépből.
A gép kitűnően manőverezik, pedig az alapváltozatban még nem is volt fly-by-wire, ez kivívta a Nyugat elismerését is, de elektronikája fénykorában is elmaradt amerikai megfelelőitől. Azt mondják, hogy 60 kilométeres távolságból az F-15 van előnyben, de 15 kilométeren belül az előny a Fulcrum javára billen, mivel itt már nagyobb jelentősége van a manőverező képességnek. Látótávolságban már egyértelműen a MiG van helyzetben a pilóta kitűnő kilátása és a gép manőverezőképessége miatt. A gép 9 g-s túlterhelést képes elviselni. A pilóta a sisakjába épített célzókészülék segítségével tudja célra vezetni a rakétát: amerre néz, arra megy a rakéta is. Az alapváltozat földi célok ellen maximum gravitációs bombákat és nem irányított rakétákat képes használni.

Elektronikája: lefelé néző/tüzelő pulzus-Doppler radar, lézertávmérő, infravörös kereső-befogó rendszer, sisakba épített célkijelölő rendszer, HUD.

Fegyverzet: egy beépített 30 mm-es gépágyú 150 lőszerrel; légiharc rakéták: maximum 6 R-60 (AA-8) és R-73 (AA-11) rövid hatótávolságú, maximum 2 R-27 (AA-10) közepes hatótávolságú, AA-12; gravitációs bombák, S-5, S-8, S-24 nem irányított rakéta-konténerek. M: TV-, lézerirányítású bombák, póttartályok: 800 kg-os ledobható és 1500 kg-os rögzített (átrepüléshez).

Az alapváltozat legnagyobb hátránya a kis hatótávolság. A későbbi verziókban ezt különféle módokon próbálták növelni.

Főbb típusváltozatok: MiG-29 (Fulcrum-A): alapváltozat; MiG-29UB (Fulcrum-B): kétüléses oktató-gyakorló változat; MiG-29S (Fulcrum-C): továbbfejlesztett változat nagyobb törzzsel, új avionikával, nagyobb hatótávolsággal;
MiG-29K: hajófedélzeti üzemeltetéshez fejlesztett változat megnövelt felületű, felhajtható szárnnyal, megerősített futóművekkel, fékezőhoroggal, korróziómentes törzzsel, távirányítási lehetőséggel, új, multifunkciós radarral, kilenc fegyverfelfüggesztési ponttal, hajók elleni és radarellenes rakétákkal. A programot különös lelkesedéssel folytatták, amikor India jelezte, hogy szeretné megvenni az Admirál Kuznyecov (korábban Tbiliszi) repülőgép-hordozót. 12 MiG-29K-t rendszeresítettek volna a fedélzeten. Nem került sorozatgyártásra, a haditengerészet a Szu-33-ast választotta. Az okokat csak találgatni lehet, de tudomásunk van arról, hogy az első MiG-29K az első hajófedélzeti leszállásakor kettétört és megsemmisült...

MiG-29UBT: kétüléses vadászbombázó változat speciális feladatokhoz; MiG-29SM: légi utántöltésre alkalmassá tett változat, nagyobb fegyverterheléssel és fejlettebb légiharc rakétákkal;

MiG-29M / MiG-33 (Improved Fulcrum): jelentősen fejlesztett elektronikájú változat, 1989-ben repült először. Fly-by-wire vezérléssel, új, fejlettebb hajtóművel látták el, módosították a szárny- és farokszerkezetét, megszüntették a másodlagos levegőbeömlő nyílást, hogy a helyére is üzemanyag-tartályt építhessenek, átalakították a pilótafülke-buborékot, alkalmassá tették földi célok elleni precíziós fegyverek használatára is, nyolc fegyverfelfüggesztési pontja van.

MiG-29 Fulcrum Plus: tolóerővektor-eltérítéssel felszerelt hajtómű, anyagi okok miatt nem készült el, sohasem repült; MiG-29N: exportverzió Malajzia számára.

A korábbi gépek is több országban fejlesztésen mentek át. Az orosz légierő 150 MiG-29-esét felújítja SMT jelzéssel, a programban megnövelik a ha tótávolságot és a fegyverterhelést, új pilótafülkeüveget kapnak, új elektronikát, fejlesztett radart, alkalmassá teszik őket légi utántöltésre. Az új Fazotron Zsuk radar egyszerre 10 célpontot tud követni 245 km távolságig. Már bemutattak egy klétüléses MiG-29M2 verziót is, és egy háromdimenziós tolóerővektor-eltérítővel felszerelt, különösen nagy manőverezőképességű modellt, a MiG-29OVT-t. Németország is felújíttatta az EADS (korábban Chrysler-Daimler Aerospace) céggel a kelet-német légierőtől örökölt MiG-29-eseit (a MiG-21-eseket és 23-asokat azonnal leselejtezték). a cég a lengyel légierő MiG-29-eseit is felújítja, hogy a gépek alkalmasak legyenek egy NATO-légierőben való használatra. Romániával és Bulgáriával is aláírtak egy szerződést a felújításra. A magyar MiG-29-esek is felújításra várnak, de nálunk a politikai huzavona és anyagi problémák egyelőre túl komoly akadályt jelentenek, pedig a magyar MiG-29-esek használt alaptípusok.

Az Egyesült Államoknak is van 21 MiG-29-ese. Ezeket Moldovától vásárolták 1997-ben, hogy a nukleáris fegyvereket is hordozni képes repülőgépek ne kerülhessenek „rablóállamok” kezébe, ugyanis Irán is nagyon szerette volna megvenni ezeket a gépeket, különösen 14 Fulcrum-C-t, amelyek aktív radarzavaró rendszerrel is fel vannak szerelve, mivel Iránnak csak alapváltozatai vannak. Talán ismert tény, hogy Iránnak vannak F-14-esei is, igaz nem tudja használni őket, mert az USA nem ad hozzá alkatrészeket. A gépeket a Nemzeti Légifelderítési Központba (NAIC) szállították, itt amerikai pilóták tanulmányozzák őket, hogy hogyan működnek, illetve hogyan lehet legyőzni őket.

Műszaki adatok

Gyártó: Mikoján-Gurjevics Tervezőiroda
Hosszúság: 17,32 m
Fesztáv: 11,36 m
Magasság: 4,73 m
Üres tömeg:
Tankolható üzemanyag: 4300 kg
Maximális fegyverterhelés: 3000 kg
Maximális felszállótömeg: 17 720 kg
Hajtómű típusa: Klimov/Szarkiszov RD-33
Hajtóművek száma: 2
Hajtómű teljesítménye: 83 kN
Maximális sebesség: 2400 km/h, 1500 km/h földközelben
Szolgálati magassági határ: 18 000 m
Szolgálati hatósugár: utazómagasságban: 1500 km, földközelben 700 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: A: 6; K: 9; M: 8
Személyzet: 1; UB, UBT: 2
Hadrendbe állították: 1983; M: 1989
Bevetették: Öböl-háború, Csecsenföld (1994-), Bosznia (1995), Koszovó (a NATO-akciók idején - 1999), etióp-eritreai háború
Üzemeltető országok: Oroszország, Ukrajna, Belorusszia, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Moldova, Bulgária, Horvátország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia, Németország (az NDK-tól örökölte), Kuba, India, Észak-Korea, Irak, Irán, Szíria, Jemen, Algéria, Angola, Peru, Eritrea.
Ára: nem ismert
Ismert változatok: l. feljebb