Légiharc-rakéták
Közel ötven éve a vadászgép nem képzelhető el légiharc-rakéták nélkül. Az irányított rakétafegyverek sokkal pontosabbak és hatásosabbak a csöves fegyvereknél. Hatótávolságuk is nagyobb és műszeres irányításuk miatt látótávolságon kívülről is indíthatók (BVR), mi több, vannak olyan rakéták, amelyek több mint száz kilométerről megsemmisítik az ellenséges repülőgépet. Az amerikai rakéták típusjelzésében mindig látjuk az AIM rövidítést. Talán sokan nem tudják, ez az Air Intercept Missile (légi elfogó, egyszerűbben légiharc-rakéta) rövidítése. A szovjet/orosz rakéták NATO-kódja AA és egy szám, ami pedig az air-to-air rövidítése.
Itt lassanként igyekszem felsorolni az összes szolgálatban álló/állt levegő-levegő rakétát, természetesen a fontosabbakat alaposabban bemutatva.
Amerikai rakéták:
AIM-9 Sidewinder | AIM-7 Sparrow | AIM-54 Phoenix | AIM-120 AMRAAM
Szovjet/orosz rakéták: szerkesztés alatt, egyelőre itt egy méretarányos képtár róluk.
AA-1 Alkali* (RS-5 ) | AA-2 Atoll* (R-3, R-13; PL-2, PL-3, PL-5) | AA-3 Anab* (R-8, R-30, R-98; PL-2) | AA-5 Ash* (R-4) | R-40, R-46 (AA-6A/B Acrid*) | R-23, R-24 (AA-7 Apex*) | R-60 (AA-8 Aphid*) | R-33 (AA-9 Amos*) | R-27 (AA-10 Alamo*) | R-73 (AA-11 Archer*) | R-77/RVV-AE (AA-12 Adder)
Brit rakéták
Skyflash | ASRAAM (AIM-132)
Francia rakéták
Matra Mica | Matra 550
Olasz rakéták
Aspide
Izraeli rakéták
Python 3 | Python 4
Kínai rakéták
PL-1 | PL-3 | PL-5 | PL-7 | PL-8 | PL-9 | PL-10 | PL-11 | PL-12
Amerikai rakéták
| Gyártó | Raytheon | |||
| Általános leírás
|
A Sidewinder 1958-ban mutatkozott be a délkelet-ázsiai konfliktusban, amikor kínai nemzeti F-86-osok 11 kínai kommunista MiG-17-est lőttek le vele a formosai szorosban. Addig a légiharc pilóták és faroklövészek kis kaliberű géppuskával való lövöldözésére korlátozódott. A rakéta hengeres formájú, stabilitását és irányítását az orra mögött és a farkán lévő szárnyak adják. Az irányítást aktív infravörös önirányító rendszer végzi kiegészítve egy optikai célpont-érzkelő rendszerrel. A rakéta tehát a repülőgép hajtóművéből kiáramló forró égésterméket követi. Ez az irányítás alkalmazható éjjel-nappal és érzéketlen az elektronikai zavarásra, kilövés után elhagyhatja a helyszínt, mert a rakéta önmagát vezeti célra, viszont megtéveszthető kilőtt infracsapdákkal. Jól kiegészíti a közepes hatótávolságú radarirányítású rakétákat, mint pl. az AIM-120 AMRAAM-et. Változatok: a prototípust, az A változatot először 1953-ban lőtték ki. A kezdeti sorozattípus, a B 1956-ban állt szolgálatba, és nagyobb távolságon, földközelben, éjjel és szemtől szemben való támadásnál hatástalan volt. A J változat nagyobb manőverezőképességgel ls hatótávolsággal bírt, az F-15-öst szerelték fel vele először (1977). Az L változatnak erősebb hajtóműve van, fejlettebb érzékelő és irányítórendszere, bármely szögből indítható, beleértve a szemből való indítást is. Ezt már felszerelték repeszromboló töltettel is. Az M változatot, amely a J továbbfejlesztése, felszerelték zavarórendszert zavaró rendszerrel is. A P változat (még nincs hadrendbe állítva) fejlettebb elektronikával rendelkezik, jobban manőverezik és távolabbról indítható. A P-1-et felszerelték aktív optikai célpontérzékelővel, a P-2-t csökkentett füstkibocsátású hajtóművel, a P-3-at pedig mindkettővel. |
|||
| Hajtómű | szilárd hajtóanyagú | |||
| Irányítás | aktív infravörös önirányítás (hőkövető) | |||
| Sebesség | 2,5 mach | |||
| Hatótávolság | 16-29 km (a magasságtól függ) | |||
| Hossz | 2,87 m | |||
| Átmérő | 0,13 m | |||
| Szárnyfesztáv | 0,63 m | |||
| Indítási tömeg | 85,5 kg | |||
| Robbanófej | repeszromboló töltet; AIM-9H: 11,25 kg, L/M: 9,36 kg | |||
| Használó repülőgépek | valamennyi amerikai vadász- és csatarepülőgép, AH-1W/Z, a legtöbb nyugati vadászgép, Nimrod, néhány keleti vadászgép is (pl. MiG-21-2000) | |||
| Szolgálatba állították | 1956 | |||
| Ára | 84 000 USD | |||
| Képek | ![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|
||
| Gyártó | Hughes-Raytheon | |||
| Általános leírás | Közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéta, a legújabb az amerikai arzenálban, az AIM-7 Sparrow-t váltja. A Sparrow-nál kisebb, könnyebb, gyorsabb, hatékonyabb kis magasságú célpontok ellen. Irányítása kettős: indítás után inerciális navigációs rendszerével repül a célpont felé a kilövő repülőgép álral szolgáltatott adatok alapján, aztán átvált a saját radarjára és aktív önirányítással éri el a célpontját, ekkor az indító gép már el is hagyhatja a körzetet, vagy indíthat más rakétákat. Képes az ellenséges gép zavarórendszerét is felhasználni a rávezetésre. Kifinomult elektronikájával, nagy sebességével és nagy célközeli manőverezőképességével minimális az esélyt hagy a menekülésre. 18 kg-os repeszromboló töltete közelségi gyújtóval van felszerelve. Bevetések: először 1991-ben hordozta éles bevetésen F-15-ösök a Perzsa-öbölben, de nem használták. 1992-ben azonban szintén az Öbölben egy F-16 lelőtt vele egy MiG-25-öst Dél-Irak fölött. |
|||
| Szerkezeti rajz |
|
|||
| Meghajtás | szilárd hajtóanyagú | |||
| Irányítás | Félaktív és aktív radaros önirányítás / inerciális navigációs | |||
| Sebesség | szuperszonikus (Mach 4 körül) | |||
| Hatótávolság | 32 km+ | |||
| Hossz | 3,66 mActive radar terminal/inertial midcourse | |||
| Átmérő | 0,18 m | |||
| Szárnyfesztáv | ||||
| Indítási tömeg | 151 kg | |||
| Robbanófej | 18 kg repeszromboló töltet | |||
| Szolgálatba állították: | 1991 | |||
| Használó repülőgépek | F-14D, F-15C-E, F-16, F-18C-F, F-22, német F-4-esek, brit Tornadók és Sea Harrierek | |||
| Ára | 386 000 USD | |||
| Képek | ![]() |
![]() |
![]() |
|
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|
![]() |
![]() |
|||