A Lockheed titkos részlegében,
a Skunk Worksben fejlesztették 1978-tól kezdve. 1982-től 1990-ig gyártották.
Összesen 59 gépet készítettek. Az amerikai légierő és egyben a világ első lopakodó
repülőgépe. Létezését évekig tagadták. Noha típusjelzése F-fel kezdődik, amely
a Fighter (vadászgép) rövidítése, inkább csapásmérő repülőgép, vadászfeladatokra
gyakorlatilag alkalmatlan. Formája ugyanis egy aerodinamikai katasztrófa, csak
a számítógépes kormányzásnak köszönheti, hogy képes repülni. Viszont ez a forma
alig veri vissza a radarhullámokat, göcsörtös testéről szanaszét szórja a radarsugarakat.
Nagyon ügyeltek rá, hogy ne legyen rajta derékszögű felület, mivel ez is sokkal
jobban visszaveri a radarhullámokat. Lopakodó képességét speciális, a radarhullámokat
elnyelő festés teszi teljessé. Kormányműveit a pilóta négyszeresen túlméretezett
fly-by-wire rendszerrel vezérli. A gépet korábban annyira titkosan kezelték,
hogy repülőnapokon soha nem állították ki, maximum elrepült a nézők feje fölött.
1999-ig külföldi bázisokon sem állomásoztatták, akkor a Jugoszlávia elleni légicsapásokhoz
24 darabot telepítettek Avianóba és Spangdahlembe. 2003-ban Dél-Koreába telepítettek
6 darabot egy hadgyakorlaton való részvétel céljából, Észak-Korea elrettentése
céljából.
Fegyverzetét a törzsében kialakított két fegyverkamrában
hordja. Ez is a lopakodó design része. Természetesen a levegőben utántölthető,
így hatótávolsága elvileg korlátlan.
Első bevetése a panamai válságban volt, 1989-ben. Az
Öböl-háborúban 1300 bevetése volt, 1600 kiemelt célpontot semmisítettek meg
vele. Noha csak a bevetésre induló gépek 2,5%-át adta, a kulcsfontosságú célpontok
40%-át semmisítette meg. Egyedül az F-117-est küldték Bagdad belvárosának célpontjai,
erőművek, katonai parancsnoki állások, kommunikációs központok, repülőterek,
lőszerraktárak, tömegpusztító fegyverek raktárai ellen. A Sivatagi Viharban
1250 bevetést teljesítettek és 2000 tonna bombát dobtak le. Az első támadáskor
még egy EF-111 és F-15E-k
kísérték, de rögtön kitűnt, hogy erre semmi szüksége. Bagdadot 3000 légvédelmi
ágyú és kb. 60 föld-levegő rakétaüteg védte, mégsem sikerült egyetlen Nighthawkot
sem lelőni. Nem így 1999. március 21-én, amikor szerb terület fölött rejtélyes
körülmények között lezuhant egy. A pilótát néhány órával később kimentették.
Az amerikaiak természetesen balesetről beszéltek, a szerbek pedig saját sikerükről.
A roncsot az USA minden ellenkezésére kiszállították Oroszországba, ahol alaposan
áttanulmányozták, majd visszaküldték. Ma büszkén mutogatják egy szerbiai múzeumban.
A jugoszláviai és koszovói légicsapásokban 400 bevetést hajtottak végre, kezdetben
24, '99. április 1-jétől 36 géppel.
Fegyverzete: Kettő a következő típusú fegyverek
közül: Mk 84 (900 kg-os gravitációs bomba), GBU-10, GBU-12, GBU-27 (lézerirányítású
bombák), BLU-109 (kazettás bomba), WCMD (Wind Corrected Munition Dispenser),
JDAM (Joint Direct Attack Munition), AMRAAM. Tehát fegyverterhelése nem különösebben
nagy. Ennek ellenére precizitásával és sebezhetetlenségével igen hatékony.
A tervek szerint 2018-ig tartják szolgálatban.
![]() |
Műszaki adatok Gyártó: Lockheed-Martin Skunk Works |
Fotóalbum
Klikkelj a képekre, hogy teljes méretben lásd! Figyelem, minden kép ugyanabban
az ablakban nyílik!
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |